Postakocsi története

Nagykanizsát földrajzi fekvése mindig is központi hellyé tette, elsősorban a közlekedésben játszott fontos szerepet.

A 18. század második felében hazánk felé is meginduló birodalmi postaforgalomba Nagykanizsa is bekapcsolódott. Az első, Magyarországra vonatkozó postalexikonban Nagy-Kanizsa, mint Batthyány herceg uradalmához tartozó mezőváros szerepelt.

A források szerint postaváltó állomás „Hahót és Iharos-berény között működött, nem messze van tőle a Mura folyó”. Ekkoriban már postaállomás is működött Nagy-Kanizsán, ami sokat jelentett a település életében, hiszen a hivatalosan Bécsből induló postaútnak Nagy-Kanizsán nemcsak váltóállomása volt – az elfáradt lovak frissel történő cseréje -, hanem irányító állomása is.

A város a hivatalos menetrendben is szerepelt, több járat indult és érkezett már a 19. század elején.

A hivatalos menetrend szerint: minden kedden délben és szombaton reggel 8 órakor indult a rendes postakocsi Nagykanizsáról Zágrábba. A Nagykanizsáról való visszaérkezés időpontja csütörtök 6-9 óra között, illetve szombaton korán reggel volt. Az útvonal a Somogy megyei Zákányon át vezetett déli irányban.

A másik járat célállomása Csáktornya volt. Hetente szerdán 12 órakor, illetve szombaton délben indult a postakocsi Nagykanizsáról és hétfőn 9-10 óra körül, illetve csütörtökön este érkezett onnan Nagykanizsára. Ez az útvonal Vidoveczen át vezetett.
A harmadik járat Eszékre vitt. A Kőszegről érkező postakocsi ugyancsak hetente kétszer vitt postát és utasokat Nagykanizsáról Eszékre. Csütörtökön éjjel, illetve vasárnap indult járat. Eszékről hétfőn 1-5 óra között, illetve pénteken kora reggel érkezett meg a járat Nagykanizsára. Kőszeg ekkor főpostaállomás volt, egyike azon keveseknek, amelyeket Magyarországon felállítottak. Az eszéki útvonal hosszú volt, öt Somogy és öt Baranya megyei váltóállomást érintett, így Pécset is, amíg elérkezett az eszéki főpostaállomásra.

Az utolsó Nagykanizsánál jelölt járat Varasdra tartott, s Nagykanizsáról kedden és szombaton jelölik indulását, Koprenicz irányában halad az utóbbi, míg az előbbi járat a fent már említett zágrábi vonallal állt összeköttetésben. Varasdról vasárnap reggel 6-9 óra körül és csütörtökön az említett zágrábi járattal kapcsolatosan érkezett Nagykanizsára a postaküldemény, illetve a postakocsi. A menetrendben megemlítik, hogy az utasok csakis útlevéllel utazhatnak.
Az utak azonban nemcsak árucserét, békés közlekedési lehetőséget jelentettek a 18-19. század fordulóján. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben az időszakban hazánk területén is megjelentek Napóleon katonái, akik pontos térképekkel jöttek hazánk területére. Ez a tapasztalat váltotta ki aztán

az osztrák hadvezetésből azt a kényszert, hogy Magyarország területét hadmérnököknek kell felmérnie, az utakat pontosan felderítenie, térképeken kell azokat ábrázolniuk. A terepen dolgozó, jó felkészültségű hadmérnökök nemcsak a területek főútvonalait, hanem az egész közlekedését pontosan felmérték, feljegyezték.

Nagykanizsa – a jegyzetek szerint – fontos szerepet töltött be a régió közlekedésében. Egy katonai jelentés szerint az ország főútvonalai közül a 3. számú volt, mivel a Pestről Grazba vezető főút átszelte egész Zala megyét és ennek egyik fontos szakasza Tapolcáról, Keszthelyen és Nagykanizsán át Csáktornyára vezetett.

A hadmérnökök által megjelölt utak között szerepel egy-egy tájegység néhány fontos útvonala, amelyek katonai szempontból lényegesnek tűntek. Ezek a következők:

  • Egerszegről Kanizsára vezető postaút (2. sz.)
  • Lendváról a Mura mellett Kanizsán át Légrádba vezetőút (3. sz.)
  • Egerszegről Kanizsán át Berzencére és Dernyére vivő út (6. sz.)
  • Kanizsáról F. Rajkon, Nagykapornakon át Szöpötkre vezető út, amely a Fürstenfeld-Buda postaútba vezet (7. sz.)
  • Kanizsáról Nemesdéden és Böhönyén át Kaposvárra vezető út (9. sz.)

A környék postakocsi hálózatáról és egyéb forrásokról bővebb információt itt találhat.